2012. november 5., hétfő

Nehéz

Egyébként senki nem mondja el, hogy egy kisbabával milyen nehéz is valójában. És most nem arra gondolok, hogy az enyémmel milyen nehéz, mert nagyon sokat sír, pedig állandóan kézben/cicin/kendőben van (elmehetnék bármelyik afrikai törzsbe). Hanem az, hogy sosem csinálhatom amit akarok. Hogy állandóan azt figyelem, jól van-e, elégedett-e, eleget evett-e, pisilt-e, kakilt-e. Nem tudok nyugodtan lezuhanyozni, mert mindjárt megébred, és sietnem kell. Jól fejlődik-e, nincs-e elmaradva? Kap-e elég ingert? Szeretetet? Boldog? Miért csak 40 percet alszik? Miért sír?

És én sosem leszek már gyerektelen... mindig valaki anyja leszek, akármi van. És bár még csak 5 hónapja született meg, már alig emlékszem milyen volt nélküle.

Fenekestül. Felforgatta az életemet, nem egyszerű antréval. De azt senki nem mondta el, hogy valójában mennyire nehéz is ez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés küldése