Lezárom, nem írok többet a PICről, mert szerintem lassan kezdem elfogadni, hogy így indult az élet. Most azon vagyok, hogy kurvára jóvá tegyem neki, hogy a babocska jól érezze magát itt, velem, velünk. Nem vagyok a gyerekelkényeztetés híve, de most kiteszem a lelkemet ezért a kislányért. És csak rimánkodni tudok, hogy ne emlékezzen, vagy legalábbis enyhíteni tudjam.
Csak mert ha én emlékszem egy elvesztett ikerre, akkor ő is fog erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése