Mindig, amikor, akkor.
És annyira, hogy.
Már csak a lélekzet maradt, mert nem tudom, hogy meddig tudok még felállni. Vagy ha azt már nem is, legalább még feltérdelni, négykézlábra, hogy egy utolsó levegőt vegyek, egy utolsó erőfeszítést, hátha. Az állandó miért pont én már el is műlt, már túl régóta tart. A bizonytalanság is. A rosszullétek is. A betegség is. Mesmer vagyok és beteg. Szia Mesmer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése