2013. március 16., szombat

Photo Friday: Springtime


Nos

Ezer éve nem tudtam írni, átmeneti egyedülállószülőségem némi hozzászokást igényelt, így mostanra rázódtam bele. Na meg. Na meg a többi.
... hogy lassabban fejlődik, és emiatt izgulok
... hogy a házasságunk túlélje ezt az egy év különlétet - nyilván emiatt is izgulok
... és hogy közben éljek is valahogy
... a lelkiismeretfurdalásom, hogy izgulok a gyerek miatt (1. pont), miközben hálás lehetnék, hogy van, itt van, és egy cukorzsák
... hogy néha türelmetlen vagyok vele, pedig egy cukorzsák
... hogy a barátnőimmel nem mindig tudok szót érteni,
... hogy úgy érzem nagyon kevesen értenek meg most igazán, miközben eddig mindig nekem volt igazam, és nem csak túlparázom, hanem ha aggódom valamin, később kiderült, hogy igen, jók a megérzéseim.

Szóval... szóval ennyi van most.

2013. február 1., péntek

Szempont

Teljesen rászűkültem a gyerekre, így nemigen tudok írni, mert babablogból van kismillió, és bár igensok minden izgulni valóm van a Babszemmel kapcsolatban (és nem csak olyan, hogy jajj mikor áll fel, jajj folyik az orra, jajj sír), sajnos nem tudom kikapcsolni. Mondjuk sokat javult a helyzet, mert már tudok mély levegőt venni, tudok elvonatkoztatni, megnyugodni. Aztán van amikor teljesen ráfeszülök - és az meg nem jó senkinek, nekem sem, neki pláne.

Most csak annyit akartam írni, hogy mostanában próbálok minden helyzetben kicsit átlépni az interakcióm másik résztvevőjének szempontjába, nézőszögébe, bőrébe, cipőjébe. Hihetetlen megvilágosító élmény.

2013. január 28., hétfő

Photo Friday: Shadow


My baby on my back

ez lenne?

Gyormorrángató boldogság befeküdni minden este a gyerekem mellé...

És bocsánat, de nincs időm írni. Megpróbálom összekapni magam, hogy legyen.

2012. december 31., hétfő

A Zév

Hát nincs nekem időm itt hetyegni. Mer' vagy a gyerek, vagy a férj, vagy a család... szóval programolunk rendesen. Mire ide, addigra már inkább oda. A vízszintesbe.

Az ide év volt tán a  legfontosabb, nagyot változtatott rajtam a gyerek. Jó volt terhesnek lenni (okéoké, várandósnak), jó volt szülni, kurva szar volt a PIC-en, jó a gyerekkel nagyon, még akkor is a sír, meg nyinyog.

A házassággal kapcsolatban pedig: midnig a nő az, akinek meg kell oldania a dolgokat. Enyém a tűzhely melege, én tartom össze a családot, én vagyok a nyak, ami a fejet forgatja (Bazi nagy görög...), és én vagyok az enged (a szamár meg ugye).

Köszönöm annak, aki olvas, és az új évre új izgalmakat, új utakat, új tanulnivalókat.

2012. december 20., csütörtök

A házasságról...

A legles dolog, ami eszembe jut, az az, hogy kurva kemény dolog. Egyáltalán nem olyan mézes mázos, mint ahogy a filmekben van. Vagy lehet, hogy csak az enyém nem az, nem tudom. De úgy érzem, hogy igen kemény meló az egész, sokszor felőröl olyan energiákat, ami másra jó lenne.
Azért lenne, mert mindketten nagyon makacsok vagyunk?  Sokszor érzem azt, hogy lövése nincs, mit szeretnék, úgy érzem egyáltalán nem érzékeny bizonyos problémákra, dologkra. És rögtön megsértődik... ezt nem értem. Miért kell megsértődni? Miért nem lehet konstruktívan hozzáállni? Miért kell vagdalkozni, hülyeségekkel?
No... azért van másik oldala is a dolognak, én sem vagyok mindig a legjobbfej, legrendesebb felesleg.

Most ezt abbahagyom, fortyogok magamban, a jó dolgokat majd leírom máskor.

2012. december 10., hétfő

Ha sokat sír a gyerek...

 a legrosszabb az, hogy egy idő után már nem is mondom senkinek, mert nem értik meg. Tanácsot adnak, hogy mit hogyan csináljak, de ha mondjuk kipróbálom, és nem működik, akkor csak vonogatják a vállukat. Közben meg sandán néznek rám, és azt sejtetik, hogy szerintük nem jól csináltam. Eleve benne van mindenkiben az, hogy valamit nem jól csinálok, mert egyébként miért sírna állandóan a pulya.

Egyébként meg már nem is sír állandóan, sokat javult, és hihetetlen sokat mosolyog, nevet, rikoltozik jókedvében. Egyszerűen ilyen típus, hogy többet sír, mint a többi gyerek. Nemcsoda - ahogy született.

De ezek segítenek, és mélyen hiszek abban, hogy jót teszek
- hordozom folyamatosan, ha kell, most is a hátamon csücsül
- velem alszik, és annyiszor eszik éjszaka, ahányszor akar. Van, hogy töltőn van akár egy órát is
- sokat van az ölemben
- sokat énekelek neki és mégtöbbet dumálok. Folyamatosan jár a szám
- nyugodt maradok, elfogadom, hogy ilyen, és kész. Ez volt a legnehezebb, de ez a legfontosabb. Elfogadom, hogy nem egy leteszem-és-ottmarad gyerek, hanem foglalkozást, és állandó odafigyelést kíván. Türelemre tanít.
-rengeteget puszilgatom, simogatom, dicsérem
- nem erőltetek rá semmit, megpróbálom, hogy akarja-e, és ha nem, akkor hagyom.

És így, most már, bár még mindig többet sír, mint más gyereke, van egy tünemény, rendkívül érdeklődő, élénk, mindenre kíváncsi örökmozgóm. Saját akarattal... féléves.



2012. december 7., péntek

Photo Friday: Close


Aberfoyle: Doon Hill Fairy Trail

Amikor tavaly errefelé sétáltunk/kirándultunk (én éppen a tüdőmet köptem ki, annyira terhes voltam), akkor akadtunk erre a dombocskára, ahol egy csomó angyalka, tündérek, miegymások voltak összegyűjtve, rengeteg kívánsággal, kéréssel. Varázsos hely volt.

2012. december 6., csütörtök

Vámpírnaplók - könyv vélemény

Hát... (háttal nem kezdünk mondatot, megmondtam). Ekkora fost már régen olvastam. A második kötet közepén tartok, és ííííííííííííjjjjjjj de letenném. Le is szoktam, inkább belekapok másba, de elhatároztam, hogy ezt még elolvasom, aztán kész. Ultraszar. Ne kezd el.
Ahhoz képest ebből egészen jó kis sorozatot tudtak csinálni.

Bolond Birkaföldiek

Hát megintcsak arra jutottam (hát-tal nem kezdünk mondatot, ejj), hogy ez  népség itt bolond. Esik az eső ugyebár, utána meg fagy. Szóval minden járda, úttest síktükörre fagy egy éjszaka alatt. És ezután ahelyett, hogy gőzerővel takarítanának, inkább ülnek a melegben és nézik hogy Kate hogyan jön-megy a kórházba, és polemizáálnak azon, hogy akkor most kamu, vagy tényleg  nagyon rosszul van.
Itt úgy tűnik nincs olyan szabály, hogy a házam elől el kell takarítani. És komolyan sík jég van, a hátamra kötött gyerekkel paráztam rendesen. Zakó azt annyi. Hihetetlenek.

A szerencsétlen Catherine hercegnőt meg hagyják már békén terhesnek lenni, főleg ha ilyen szarul is van hozzá. Szerencsétlent nem elég, ogy százezer kamera követi mindenhova, még megy a vartyogás is, hogy jajj perzse, csak egy kis hányás, meg nem is hányt. És akkor ha csak le akart feküdni 3 napra, akkor mi van? Mindegy, bolondok ezek a Birkaföldiek.

2012. november 30., péntek

3096 nap - Natascha Kampusch

Óóóóóó anyám. Nem is tudok erre mit írni, és még a végén sem vagyok. Régóta érdekelt Natascha Kampusch története, és most neki is láttam a délutáni alvás (hehe... mintha lenne) helyett olvasni. Nem mintha a stílusa olyan jó lenne, de maga a történet. Nekem maga a rémálom. Ettől féltem midnig - még most is -  a legjobban, hogy valaki elfog, elrabol, megkínoz, fogva tart. Szívfacsaró a történet, és akkor most ismét felvetődik, hogy hogy van joga bárkinek is arra, hogy egy 10 éves gyerek életét ilyen módon elvegye? 8 évig tartotta fogva a Tettes... 8 évig. Az egész ifjúságát elvette, nyilván az első csókját, szeretkezését is (bár a könyvben erről igen tapintatosan hallgat, megőrizve a maga privát szféráját, bár gondolom a sajtó annak idején...). Hogy tud ez a szegény lány ezek után élni? Borzasztó. A könyvről majd még esetleg írok, ha bevégeztem.

2012. november 19., hétfő

Éhezők viadala könyv - véleményem

Végigolvastam, mind a 3 részt. Az első izgalmas volt, de szerintem nagyon kiszámítható. A második kicsit laposabb, de a harmadik rész fényében szükséges. Ennek is lehetett sejteni a végét, de azért voltak benne csavarok, meglepő fordulatok.
De a harmadik rész... Bár már csak most, hogy elolvastam, mert a vége... szóval a vége miatt érdemes az egészet. Zseniális befejezés. Olvasás közben is izgalmas volt, elég gyorsan a végére is jutottam. És én naiv, azt hittem az előzők fényében, hogy tudom mi fog történni, de nem. Meglepő volt, váratlan, és még ma is, pedig már 4-5 napja kivégeztem erre gondolok. Hihetetlen. Mármint az, hogy ekkora nyomott tudott bennem hagyni.

Összességében az ötlet zseniális, néha kicsit lapos a történet, de megéri elolvasni, így 10/9

Kinek van joga?

Ezt sosem értettem. Sosem fogtam. Hogy kinek van joga, mersze, bármije másokat kínozni, megölni, csak úgy, heccből, vagy bármi ideológiát követve. Igen, ide értem az összes elbúrált háborút, tömeggyilkolást. Hogy van bármiknek is joga arra, hogy valaki más életét tönkrevágja? Mert mégha túl is élt valaki 5-10 év Gulágot, utána már nem lesz sosem ép. Hogy nem értik, hogy ez az egy van? Csak amíg a karszalag lecsúszik a lábujjára, addig tart? És abból elvesznek - mennyit - a 15%-át? Hogy merik ezt megtenni?

Nem az élet szentsége miatt, vagy mert... hanem csak egyszerűen ez mindig annyira felbőszít.

2012. november 5., hétfő

Nehéz

Egyébként senki nem mondja el, hogy egy kisbabával milyen nehéz is valójában. És most nem arra gondolok, hogy az enyémmel milyen nehéz, mert nagyon sokat sír, pedig állandóan kézben/cicin/kendőben van (elmehetnék bármelyik afrikai törzsbe). Hanem az, hogy sosem csinálhatom amit akarok. Hogy állandóan azt figyelem, jól van-e, elégedett-e, eleget evett-e, pisilt-e, kakilt-e. Nem tudok nyugodtan lezuhanyozni, mert mindjárt megébred, és sietnem kell. Jól fejlődik-e, nincs-e elmaradva? Kap-e elég ingert? Szeretetet? Boldog? Miért csak 40 percet alszik? Miért sír?

És én sosem leszek már gyerektelen... mindig valaki anyja leszek, akármi van. És bár még csak 5 hónapja született meg, már alig emlékszem milyen volt nélküle.

Fenekestül. Felforgatta az életemet, nem egyszerű antréval. De azt senki nem mondta el, hogy valójában mennyire nehéz is ez.

2012. november 1., csütörtök

A napja van

Halottak napja van, és én megint egyedül vagyok itt, távol. Otthon meg... A Nagy Világmegállás... tisztán, pontosan emlékszem mindenre. 2011 január 24. Aznap vittük vissza a kocsit ahhoz, akitől vettük, még délen. Két kocsival mentünk,é n mentem a bérelttel, DrB a saját újjal, száguldoztunk, mert már mertünk menni a másik oldalon. Örültünk, sütött a nap, és aznap először láttam birkákat az út közepén. És nem mentek arrébb. Nem mentek, ,és engem eltöltött valami hihetetlen jókedv, csak röhögtem ezen a hülye szitun, hogy egymást üldözzük kocsival, és a birkák az úton, miközben nem is olyan nagyon messze tőlünk, a csatorna től oldalán... addigra már... agyvérzés? agyérgörcs? soha nem fogjuk megtudni.

És soha nem fogok vele beszélgetni már, nem tudom kikérni a véleményét a gyereknevelésről, pedig ő aztán...az ő gyerekei...mind a négy... és nem fog többet hülyíteni, átrázni, megtrükközni mindenfélével, hogy aztán csillogó szemekkel nézze, a hatást, amikor rájövök, hogy már megint viccezik... könnyesre tudja magát röhögni rajtam. Tudta.... már nem tudja. Bár ki tudja, lehet, hogy valahol tudja.
És nem lesz unokája, nem látja majd a lányait, fiait házasodni... nem tud nekik segíteni megélni abban a korrupt, hülye, hazug országban (ahova ezerrel vágyom vissza amúgy), és még egymillió dolog, amiről lemarad.
Persze nézzem azt, amit megélt? Most nem... pedig...
A szívem...

A szívem.... egy része velement valahova, csak remélem, hogy ő is tudja, és érzi, hogy valahol ott vagyok vele, még akkor is, ha nem én... mert ő itt van velem... annak ellenére, és azzal együtt.

a szívem... az anyám szíve...óIstenem, az apámé.

Tényleg megállt aznap a világ...és olyan nehezen bicegnek bizonyos részei tovább

2012. október 29., hétfő

Halál? félelem?

Jókai Anna: Ne féljetek könyvét olvasom éppen, már nagyon a végefelé járok. Annak, aki még nem olvasta, csak annyit mondanék, hogy most kezdje el, mert zseniális. Aki meg olvasta, az úgyis tudja, miről van szó. Mindenesetre ahogy a könyvbéli Mária gondol a közelgő halálára, az tegnap nagyon szíven ütött. Valahol nagyon mélyen kellett belegondolnom, hogy valóban vége lesz, eltűnök innen, mint annyi milliárdnyian. És én sem tudom sem az órát, sem a napot. Akár ma, akár 60 év múlva, de jön felém, közelít.

És hol keressem a mivégrére a választ? Istenben? Semmiben? Nincs is? Csináltam én eddig bármi értelmeset? Fogok még?
Az nem érdekel, hogy mit hagyok örökül, mert minden feledésbe merül előbb-utóbb, a gyerekem - ha szerencsém van - megőriz az emlékeiben.

Mennyire vagyok én megbékélve azzal, hogy meghalok? Mennyire félek? mitől félek pontosan? Hogy nem tudom mi van utána?

Mostanában leginkább az foglalkoztat ebben a témában, hogy mi lesz a babszemmel? Ki viseli majd gondját? Persze, nyilván az apja... na de mégis ki fogja annyira szeretni, mint én?

És itt csak kérdések állhatnak, mert nincs rá válasz.... illetve van. De mindenkinek más válasza van. Ha bárki olvassa ezt a blogot, és le merné írni.... hogy tudjam.


2012. október 26., péntek

Dr Hauschka termékek

Na de mégis erőt veszek magamon.
forrás: http://www.timeakerkow.com/Dr.Hauschka.htm
3,5 éve használok kizárólag dr Hauschka termékeket, és rendszeresen, 6 hetente jártam kozmetikushoz, tisztításra. Nem érzek hatalmas előrelépést az ügyben, a bőrőm most is pocsék, tele mitesszerrel, és természetesen egy-két pattanás is bejátszik. Persze ezt főként közelről lehet látni, de hátugye én onnan nézem. Neem mondom a bőrőm állaga, tapintása csudaszép, nincs rajtam egy kanyi ránc se, de azért így amikor már az életem B oldalát játszom, akkor ne legyek már állandóan pattanásos. Így ma döntöttem, és váltok.
Szóval én szerettem a Hauschkát, biztos vissza fogok még rá térni, de nekem nem elég hatásos. Nekem ennél több kell, több erő, vagy több hatás, mert 3 év alatt azért...többet várok na. Sosem volt igazán szép bőröm, de a terhessség alatt rengeteget romlott. Előtte volt egy rövid idő talán, amikor úgyahogy, de nekem ez nem az igazi. Ennél volt már jobb is, nem homeopátiás szerekkel is, és most azt gondolom, ha holnpa meghalok, legalább ne tökig pattanásosan. DrB szerint sem arra kell készülni, hogy majd 70 évesen defasza bőröm lesz...
Ettől függetlenül ajánlom, mert sok olyan embert ismerek, akinek ultrára bejött, többek között anyámnak is, aki 70 éves, és 10-15-öt le tagadhat az arca alapján. Vagy egy volt kolléga, aki 40 helyett tényleg 30nak néz ki, üde hamvas csodaarccal.
 10/8-ra értékelem...

Ha nem, hát nem

Egyszerűen nincs időm írni.... bocsánat. A gyerekről tudnék csak, de arról meg nem akarok. A múltkor elgondolkoztam, mit fognak szólni azok a külkök, akikről az anyjuk most cukros-mázas 'ma kettőtkakilt, és rámkacagott, vateráztam neki egy zsákruhát' blogot írnak, telebúrva a gyerek képével. Ez a gyerek egyszer kamasz lesz, aztán meg felnőtt, és lehet belőle politikus, vagy BKV vezér, vagy bármi. És akkor ezek a képek előkerülnek majd megint, ahogy túrja az orrával a csokitortát, mert nyakig összefosta magát. Hejj...

Photo Friday: Change of Season


2012. október 19., péntek

A legegyszerűbb sütemény - leveles lekváros


Még a Garay-n vettem a péksütisnél valami mennyei szilvás sütit. Megcsinálható itthon is, nagyon nagyon könnyen. Csak kész levelestészta kell hozzá (puff pastry), meg valami lekvár. A tésztát kigönygyölítedd, vagy kinyújtod, nem tudom otthon milyen formában kapható, kockákra végod (négyzetekre), teszel rá a lekvárból középre, majd félbehajtod, lenyomkodod. Kivajazott tepsiben  220-fokra melegített sütőben kb 8 perc alatt kész. Mennyei. És ultragyors. Sütéssel együtt 15 perc az egész.

2012. október 15., hétfő

Az a kék csík a pelenkán

Na megvan, az azért kék, mert a fehér body-n simán átlátszik. Egész hasznos lenne a dolog, ha nem jelezne az első pisinél rögtön. Na mindegy...

Iszonyatjó idő van, süt a nap, így tegnap kirándultunk, megnéztünk egy kastélyt, vagyis annak a romját, ezért szeretem ezt az országot. Mert ilyen. Kastélyos-vagány. A legjobb az, hogy a kastély közepén gyönyörű gyep van, és bár ezzel egy kicsit a történelmi kép megbomlik, legalábbis nekem, sokkal szebb az élet.

És persze tök jó a történelmük, majdnem mint a miénk. Lehet kicsit jobban bele kéne ásni magamat. Illene vagy mi. Tegnap viszont majdnem megvettem a Clans and Tartans c. könyvet, elég vastag ám. Hogy mennyiféle skótminta van, elképesztő. Kipróbálnám milyen lehetett akkor élni, a skót felföldön, zord időben, szoknyás férfiak között. "nem tudsz te semmi Havas Jon"

2012. október 12., péntek

Minden napi rejtélyek

Tehát az itteni Pampers pelenkán van 'wetness indicator', tehát mutatja, hogy mennyire pisis a gyerök. Teljesen felesleges funkció, de mindegy, van. Alapjáraton, tehát a vadiúj peluson sárga - magyarán pisiszínű. Ellenben, amikor pisis lesz, akkor bekékül. Há.
Hát miért nem fordítva? Demostnem?

Photo Friday: In Motion


2012. október 5., péntek

Landoltunk

És az úton természetesen mit láttam? Zöldre (!!!) festett birkákat. Miért kell őket zöldre festeni? Ez a vízlepergető? Vagy így nem lehet őket észrevenni a gyepen?

Mindegy, szóval újra itt vagyunk a Birkák Földjén. Ezerágra süt a nap, így szeretem ezt az országot, amikor zöld, kicsit csípős, és süt. Mert itt még a Nap is másként süt ám. Valahogy élesebb lesz tőle minden.

Photo Friday: Mood